Sokunk nevében mondhatom: elkúrtuk. Nem kicsit, nagyon. Cégünk van, 1 eurónk van, öltönyünk van, tolmács haverunk csak van, a Fradit meg szeressük - akár mi is megvehettük volna most a zéertét. De nem. Nem mi vettük meg. Ideje már, hogy induljon a szezon, belezakkanok az üzletbe. Álmomban Oszter Alexandra, meg Kapócs Zsóka egy szál stoplisban, egymás szavába vágva magyarázza: az teljesen jó, hogy a Ferencvárosi Torna Club focicsapatát éppen egy világbajnok tornász veszi meg. Az egész úgyis csak addig tart, amíg Alekosz ki nem jön a villából, onnantól meg már az övé az egész világmindenség. Úgyhogy, mondják, örüjjé' tesu, örüjjé'. Pláne, hogy a klubelnök meg egy űrhajós lesz és passz. Ütni kezdem őket, - izomból, dühből.