Fradi szurkoló vagyok. Imádom az FSZSZ-t, mert mindig megmondja az igazat, iránytűm és társam, kalauzom az élet teljes spektrumán: történelmet tanít nekem, politológiát és etikát, féltőn óv, akár saját magamtól is, atyai pofonok zuhognak, ha bújok, mint üldözött, mert megtámad egy kardnyúl. Fradi szurkoló vagyok, mindenhol ott vagyok, közöttem nem állhat senki.

Ha kell, az Elnököm áll közém, hogy más ne állhasson, többhetes tapasztalatának minden csínját-bínját bevetve szeret engem, megsimogatja kopasz buksimat, buszt is ad nekem, ha megérdemlem. Zöld a vérem és már három csapatom is van, szurkolok a másodosztályban és az elitben, de igazán a blaszban vagyok honos, az FFC mutatja nekem az utat, megérthetem milyen is az igazi Fradi szív, Romantikus Erőszakot hallgatok, könnyes szemmel elmerengve emlékezem egy Dolfi becenevű jobbszélsőre. Kicsi Hunnia vagymuk, ha mindenütt szar, hát legyen nálunk a legszarabb, mert mi vagyunk a legnagyobbak, ez minket dicsér, és hajrá Rapid, mert az osztrákok is mi vagyunk. Zöld az Isten is, ezért akkor is győzünk, hogyha kikapunk, pedig ez hülyeség, éppen fordítva van, mi kikapunk, akkor is, ha győzünk, fal mögé húzódva várunk és üvöltve előugrunk (Érezd!!!), mikor jövünk, hogy a frászt ráhozzuk saját magunkra. Mi mindenkit gyűlölünk, ezután már csak a fal jön, ezt hihettük, de több van ebbe, hiszen a mindenki is mi vagyunk, így a jelmondat nem változik, de a gyűlölet családiassá válik. A junájtidnek is szurkolunk, mert angolok is vagyunk, segget verünk a földhöz, hogy még élünk és az elitben lehetünk, várjuk a társgazdát, de hiszünk az igében, hogy Új Szentély épül. Mivel az építéshez először rombolni kell, hát rombolunk, - engedélyek hiányában még csak a klubot lehet, hát most azt ütjük, nem kicsit, hanem nagyon.