Megy az ember lefelé, meccs után, megy lefelé a metróba, a pálya felőli lépcsőn, ahogy szokott. Rajta és a haverjain kívül nincsenek sokan, percekkel korábban fújta le a szemét Kassai a meccset, az elcsalt hosszabbításnak kéne még mennie, csak a dühödten felpattanók, meg a leginkább átfagyók, a legjobban hazasietők értek ide. Két fekete pufikabátos nagydarab, ők középkorú fazonok, velük megy lefelé ez a bizonyos ember, egy valamivel fiatalabb, vékonydongájú, alacsony fickó. Aztán van még ott egy rokker csávó, a barátnőjével, nagyon fáznak, egy apa nagyjából tízéves forma fiával, két-három nyugdíjas csapat, egy lepattant üzletembernek tűnő, 40 körüli férfi, ő telefonon beszél valakivel. Szóval, kb. ennyien, meg ennyifélék, mennek lefelé, igazából sokfélék, de mindannyian ugyanazt teszik éppen: szitkozódnak, keseregnek, dühöngnek, szapulják Kassait, a tirpákokat, fikázzák Shortot, Tóth Bencét, Brekit, Mekkébet, szóval beszélnek mindenről, ami a Fradi meccsel kapcsolatos, másról nem is, de logikus, hiszen szurkolók, mindannyian Fradi szurkolók, miről is beszélhetnének, elkeserítően szarul játszott a Fradi. Fradi szurkoló az az ember is, aki megy lefelé a nagydarab haverjaival, lefelé a metróhoz és dühöng valamelyik kihagyott helyzeten. Sem ő, sem más nem figyel rá, hogy az aluljáró kocsmái felől zöld sálakba, sapkákba öltözött szigorú csapat jön kifelé, húszan, harmincan lehetnek kábé, szorosan, egy csoportban, gyors léptekkel, szervezetten haladnak a lépcső felé. Az ember, aki a pálya felől megy lefelé ugyanazon a lépcsőn, a bíróról mond éppen valamit, közben a szigorú csapat mellé ér. Senki nem figyel rá,  de a tudatalattijával mindenki látja, de egy darabig nem is hiszi. Egy zöld kar a szigorú csapatból kinyúl, a Fradista embert, aki megy lefelé a lépcsőn meccs után, szó nélkül pofán kúrja. Érdekesen visszhangzik a csattanás, szépen aláfesti, ahogyan a kar még megkérdi: tetszett a meccs, köcsög? A szigorú, zöldbe öltözött csapat katonásan felvonul a lépcsőn, nem is röhögnek. Mondjuk 3-4 másodperc az egész, öt-hatra mindenki döbbenten áll. Az embert kérdezgetik, aki a lépcsőn lefelé jött és most vérzik az orra, a földről tápászkodik fel. A fekete kabátos kigyúrtak, a rokker csávó a nőjével, az apa fiával, a lepattant bizniszmen, a nyugdíjasok ebben a pillanatban tanulják meg, mit is jelent a „levadásszuk a szurkolói kártya tulajokat” fenyegetés és azt is, hogy nem mindenki Fradista, aki a Fradi ékszereivel díszíti fel magát. Azért nem hiába utálnak minket annyian.