Egy hónap sincs már a szezonig, de addig csakazértis nyár van, csip-csup ügyekkel, arc nélküli vezetőséggel, nehezen értékelhető igazolásokkal, kapus és csatár nélküli kerettel, eszéki vereséggel sem hagyom felhúzni magam. Edzőnk van, csak tudja, mit csinál. Derék, hogy brazilt is faszoltunk megint, egy hurrát megér, legyen fele annyira jó, mint Leo, akkor lesz hiphip is. Addig meg a tenger sós, a bolgár pincérnőtől helyi specialitást kérni kifejezetten mókás: masztika pázsáluszta! Gülüszemű németekkel, hollandokkal meg románokkal Imi apu ordít. Ilyen lehet a barlangászat, kéjes érzés tényleg: háhá, de hisz ez én vagyok! Vigyorogva megigazítom a fürdőgatyám, vágatdekolltázsom 35 százalékra állítom. Amikor belehúzok a sörömbe, pofán vág egy homokozóvödör. Révbe értem. Egymás segglevében úszunk a szálloda bárjának bőrkanapéján: az elit nyomja még egy pár napig, de milyen futball az, ami a csajokat is érdekli?!