Szarrá vertek három embert, három fradista embert. A dolog szólhatna akár ennyiről, ez bőven elég egy négysoroshoz, de randa egy hely a Föld,  Bors kiscímlap, kép nélkül. Fecsegnek a nickek mindenfélét: három kulcsfiguráról beszélnek, meccsek utáni levadászásokról, gyors és csendes, alattomos attakokról, sötét, stadionkörnyéki utcácskákban leadott ütésekről, táboron belüli hajigálásról, görögtüzek egymáshoz vagdosásáról pötyögnek.

Sokan hiszik, a dolgok összefüggnek: csapások, ellencsapások, megelőző csapások. Hónapok óta ugyanazok a nevek, nagyon jó lenne, ha most nem kerülnének elő. Még egyszer: mindez táboron belül megy. Tiszta Harlem, úgy látszik, ez így családiasan, már csak minket érdekel. Persze lehet, hogy a dolgoknak mégsincsen közük egymáshoz. Legalábbis nem minegyiknek van. Hatvannégy vármegyés rendezvényről van szó, magozott cseresznye szétkenve az egészséges fejbőrön, és azt is tudjuk , van ott fradista dögivel, ezen az alapon nem nehéz bekerülni a szórásba. Egyáltalán nem nehéz, tényleg, hát istenem, sokan vagyunk, vannak helyek, ahol meg többen. Ez így csak rákendrolmédinhángeri. Lehet. Azért én kérdezném a tekintetes vezérigazgatóságot, amennyiben valaki egy ilyen után véletlen meghal, az segíti majd valahogy a családok visszatérését kicsinyke stadionunkba? Vagy, legalább mondja már valaki, hogy ez nem az volt... Az áldozatoknak jobbulást, akárkik is!