Pénteki ellenfelünk szurkolóira várva, biztos sokunknak eszébe jut, hogy na, jönnek már a tirpákok. Már csak, ha erre a szóra gondolunk, összeszűkül a szemünk, lilás árnyalatúra válik fejünk, fröcsköl a nyál. Ismételjük el néhányszor: tirpák, tirpák. tirpák. Szép, hangzása hordozza az értelmét is, gondolhatnánk, főleg, ha nem rövid i-vel ejtjük, hanem jól meghúzzuk az elejét, ízesen, ahogyan azt igazából kell: tíírpák. Hétköznapi helyzetekben is, ha nagyon elkúrunk valamit, azt hisszük, ez a szó viszonylag kultúráltan használható, szabadon kicsúszhat a szánkon, jézusom, hogy én mekkora tirpák vagyok. És amikor ezt mondjuk, valami nagyon lealacsonyító dologra gondolunk, valami szánalmasan egyszerűre, ami egyenértékű a bunkóval, nem is, inkább, a primitív bunkóval. Mielőtt azonban péntek este, jól  és vadul, heves tirpákozásba kezdenénk, érdemes pontosan tisztázni e kifejezés valódi értelmét, így nem nézünk majd bután magunk elé, ha a letirpákozott ellenséges polgártársaink, szándékaink ellenére, büszkén és önérzetesen kihúzzák magukat, szemük könnybe lábad, érzelmektől remegő hangon szólamlanak, igen, jó estét, tirpák hazafiak vagymuk. Hogy ez megtörténhet, tizenvalahány éve tudom, amikor is egy Tirpákia-Hurkásföld rangadón, a hazai B-közép hatalmas Tirpákia feliratotú darpit feszített ki maga elé. Az addig a pontig önfeledten tirpákozó debreceniek hangját hirtelen teljesen elnyomta a zászlót őrjöngve ünnepelő, mintegy 8-9 ezer főnyire becsülhető tirpák tömeg. Ők tehát a tirpákok, akik, talán meglepő, eredetileg a magyarországi szlovákok egy speciális csoportját jelentették, azokat, akik a 17. századtól kezve Nyíregyházán, illetve főként a várost körülölelő méretes tanyavilágban telepedtek le. Ezek a nagyszerű tót atyafiak részben a Viharsarokból érkeztek, egykori lilákkal is dolgunk lehet tehát, másik részük pedig a középkorban Slovan szurkoló lehetett, legalábbis a Felvidék területéről hurcolkodott át Szabolcsba (akkor önként, később a benes-expresszel haza már nem biztos, hogy önként, cserébe Felvidéki DAC drukkerekért). Így aztán pénteken az utálunkszarszlovákia dalocska különleges aktualitással bír, használata csak a tábor kifinomult történelmi tájékozottságát dicséri majd, hiszen a 18. század közepére Nyíregyháza lakosságának nagyjából négyötöde szlovák anyanyelvű volt, ezekben az időkben sokszor egyenesen szlovák városként emlegették a mai Jonatán megyeszékhelyet, és ez meg nem is volt annyira rég, ha belegondolunk, hogy a. mi, a magyarok valószínűleg 12 ezer évvel ezzel előtt érkeztünk a Szíriuszról, ehhez képest nyúlfing idő se telt el és Nyíregyháza szlovák volt. Na jó, sokáig nem tartott a tótfeszt a nyírségben, legalábbis a 19. század közepére már csak a helyiek ötöde vallotta magát szlováknak. A tirpák elnevezés használata azonban nem szűnt meg. A nagy online enciklopédia is megemlékezik róla, hogy a híres Szpari szurkoló, bizonyos Krúdy Gy. azt írja a tirpákokról: „nem tudott folyékonyan magyarul, a magyar szót a Békés megyéből magával hozott tót idiómával keverte”  A kiváló tirpák drukker arra is kitér, hogy a tirpák kifejezés eredetileg tényleg gúnynév lehetett, de az idők folyamán a szó jelentése nagymértékben átalakult: „az egykori tirpák pirult, szégyenkezett, haragudott valaha e csúfolódó szó miatt. A mai tirpák gazda büszkén a mellére üt és mondja: Igen én tirpák vagyok! Ez a csúfnév idővel megtisztelő, dicsérő kifejezéssé változott.” A tirpák a 20. század elejére kifejezetten büszkén vállalja magát, minden nyíregyházi tót tirpák lesz, később a kifejezés hatályosságát, az egész városra, sőt, az egész megyére kiterjesztik. Óvatosan tehát pénteken, tudnunk kell, ha tirpákozunk, történelmi kisgazdákat, ősparasztokat szólítunk meg, tanyasiakat, a bokortanyák igazi népét, akik a magyar és a szlovák nyelv használatakor egyaránt otthon érzik magukat. Kortárs szurkolók feljegyzéseiből kiderül, hogy „a tirpákok középmagas, erős, csontos emberek voltak. A férfiakban a szlávok szívóssága egyesült a magyarok erejével. Asszonyaikon nem látszik a szláv hatás: nem lenhajúak, kékszeműek, mint Mikszáth tótjai, inkább barnák, karcsúak, szép termetűek„ Hogy a tirpák nunik milyenek, rövidesen kiderül az iwiw posztból, a szláv szívósság és a magyarok erejének bizarr mixét  pedig pénteken kell ízzé-porrá zúznunk.