A keddi vereséggel hónapokra betettük magunknak a kaput, nem lesz még egy őszi tavaszi forduló, itt az ideje a szezon értékelésének.

16 meccsen hatszor kikaptunk, ez sok, csak a Vidi ellen ikszeltünk, ez a szűk vereségek nagy számához képest kevés, 28 pontunk van, - mindez 58 százalékos teljesítményt jelent. Ez így annyira nem kemény, láttunk már jobbat is, sokkal, de egyrészt lényegesen jobb, mint a tavalyi, másrészt meg a BLiga hungarikumnak számító törvényszerűsége miatt, (hogy ugyanis mindenki alul tud múlni mindenkit, bármikor), a nagyjából közepesnek minősíthető teljesítményünk most a negyedik helyre posztol minket. 1 pontra vagyunk a másodiktól, (ez fasza), 8 pontra az elsőtől, (ez meg siralmas), ráadásul a minket tegnap szájba verő Paks, a hatodik helyen, éppen annyi pontot szerzett, mint mi, a gólaránya meg egyenesen jobb. Na, most 2.-6., tavaly meg 7. voltunk, mondja Onitisz, viszont tavalyelőtt meg enbékettesek. Milyen szezonunk volt akkor?

Onitisz szerint, ez nem is lehet kérdés, egy hatos a liláktól, az első hely 8 pontra van, erre a szezonra zöldként nem is lehet mást mondani, csak azt, hogy: sz.a.r..

Na, de mégiscsak ott nyüzsgünk a dobogó körül, több meccsen is láttuk, a Fradi tud az idén focizni, még akkor is, ha ezeket a meccseket bántóan sokszor nem tudtuk megnyerni. Egy ilyen szezonra mégsem mondhatjuk csak úgy egyszerűen, hogy sz.a.r..

Abban maradtunk, próbálunk reálisabb képet kapni, ehhez az NSO meccseinkről szóló tudósításait használjuk fel.

Ha a góljaink eloszlását nézzük (1. ábra), jó érzés, hogy újra van erős, igazi Fradis negyedóránk. (Kíváncsi lennék, Prukner úr ravaszkodása-e, hogy ezt a húzós szakaszunkat, a meccs elejéről, a 15.-30. perc közé helyezte át.) Ha így van, ha nem, feltűnő, hogy a meccs második negyedórájában 7:1 arányban ütjük meg mindenkori ellenfeleinket, a többi 15 perces időszak viszont ikszközeli – vagy szűken nyerjük, vagy szűken bukjuk. A Megyeri úti meccs igazi ufó a szezonben, hiszen az Újpest ellen éppen a második negyedórában csapkodtak meg minket, ekkor csúsztunk szét, eléggé rendesen. Mert az idén az első félidőnk döntött el mindent. Általában erősek is voltunk ekkor: 5 góllal többet rúgtunk, mint ahányat kaptunk, - bár számszerűen a második félidőt is lehoztuk, pozitív is a gólarányunk, éljen, ha a szezon végéig így marad, lemoshatjuk a tavalyi gyalázatot. A meccsek elején és a végén van a baj, bár ekkor is rugdaljuk a gólokat, de többet kapunk, sok pontunk elszáll ebben az időszakban.

A meccseink háromnegyedében (12 meccs) az első félidő kimenetele megfelelt a végeredménynek:

-         8 meccsen vezettünk a szünetben, ebből, csak egyszer nem sikerült nyerni, de akkor sem kaptunk ki (Videoton).

-         3 meccsen döntetlenre álltunk a félidőben, ebből kettőt behúztunk, de nesze, Pakson kikaptunk.

-         5 meccsen bukóra álltunk a szünetben, el is veszítettük mind az ötöt.

Ezekben a vérzivataros időkben nem is volt annyira rossz szezonunk, de jó se. Ám a 2. ábra mindezt (be)árnyalja, a nézőszámról szól. Persze, az eddigieknél lényegesen ingatagabb alapokra támaszkodik, hiszen itthon, (érthető okból, mert hát szégyen is), államtitoknak minősülnek az első osztályú meccsek pontos nézettség adatai. Ez már messze nem csak a mi ügyünk, de azért bátran kijelenthetjük mi is: de jó kicsinek lenni.

Átlagosan 5-6 ezres nézőtáborunk nem ad okot nagy pofára, még akkor sem, ha a BLiga helyszíni nézettsége valami 2100 főt ér csak el, ami meg szánalmas_11.0. … Ezt is figyelembe véve, itthon jó szezon nincs is.