A hétvégén 11-est kaptunk, és ahogyan az lenni szokott ilyenkor, hatalmas a felháborodás. Megy a hőzöngés, ellenséges szurkolók, sportújságírók, fórumozók, Verebes (nem fulladós, a foteles), sőt, még maga a nagyszerű Halmosi sporttárs is mélységesen meg van döbbenve, micsoda egetverő skandallum történt. A szerelem vakká tesz, de úgy látszik, ugyanígy az irigység, vagy a zsigeri gyűlölet is, mert azt mással nem tudom magyarázni, hogy olyanok is vannak, akik még gyanúra okot adó mozdulatot sem láttak Molnár B. sporttárstól, amikor az földre vitte a derék Só kollégát. Jó, először nekem is csak az tetszett meg a lassításban, amikor Balázsunk lendületből köcsögözni kezdi a földre huppanó apókát, szép pillanat, ahogyan a sípszót meghallva rájön, valójában nem is Só a köcsög, hanem ő. Hajdú is, egykori kiváló kapusunk, az elterülő csatár ellen fújt volna, igaz, biztos a zöld vére miatt, a rivörz kamera képét elnézve elismerte, nem követett el emberiség elleni büntettet a rigó, amikor a kínosan lassú tötyögésünket megszakította és élesen a sípjába fújt, majd előrenyújtott karral, a játékra amúgy nem jellemző lendülettel, megrohamozta a kaputól 11 méterre felfestett mészfoltot. Mert, hogy Molnár befogta Só karját, ezt nem lehet vitatni, rántott is rajta egy kicsikét, Palink meg hülye lett volna nem elvágódni legott, neki ott és akkor éppen ez volt a dolga. Világos, minden ilyen rántástól azért nem tanácsos földre esnie átlagos hétköznapokon - reggel, mondjuk a hatoson, fetrenghetne a Moszkva tértől, a Skáláig, vagy miig, oszt taposnának rajta a vidám proletárok. Jó, ha ellenünk adnak egy ilyen belehetfújni büntetőt, lilásárnyalatúra változik a mi fejünk is, kétségem sincs felőle, még ebben a szezonban lesz ilyenre is példa (sajnos). De szép lesz, akkor majd mindenki velünk üvölt és tör-zúz.

Jöhet a Zete!