Vége az ősznek. Ugyan két hét múlva már kezdődik is a tavasz, azért a fél szezon lement, bármennyire is forog tőle a gyomrunk, rá kell néznünk a tabellára.

Mi vagyunk a tízedikek. Mindössze két pontra az enbékettőtől, a meccsek felét elveszítve, négy nyamvadt győzelmet megszerezve, negatív gólkülönbséggel, a meccsenként egy rúgott gólos átlagtól is elmaradva: szégyen a szemre.

Mélyen vagyunk tehát nagyon, de sajnos, van még ez alatt is. Híven bizonyítja ezt egy poszt a Puruttyáról, amelyben egy Soros György nicknevű illető elképzelhetetlenül súlyosan emlékezik meg a császárról:

 „Már nem azért, de nap mint nap döglik meg rengeteg ember, focisták, szobafestők, cigányvajdák. És akkor mi van?(…) Ez kicsit gáz nem? Mármint... hú odabaszott húszévesen két gólt a kapuba, aztán száz év elteltével siratni kellene, mert minden máshoz sík hülye volt, csak focistának volt jó(...) Nyugodjon tehát Albert Flórián békében, még ha hülye is volt mint a segg, vagy emó volt, igazából leszarom. És ti?”

Jól csak a szívével lát az ember, tudjuk a rókától, de csekély vigasz ez annak, akinek a szíve helyén csak egy segg dobog.