Gerig tiszta hangjára, az ulloi129.hu fórumáról, olyan szükségünk van, mint egy jó csatárra.
Végre befejeződött ez az egész, egy kis visszatekintést követően remélem sikerül hamar elfelejteni az egészet.
Az egész szezont összefoglalva több részre lehet bontani.
0. Bajnokság előtt
3 felkészülési és 3 EL meccsen 6 győzelem 12 rúgott és 3 kapott gól. A pályán már focira emlékeztető dolgokat láttunk, sokan álltak nagy reményekkel a bajnoksággal szemben. Ekkor még Oláh is ontotta a gólokat.
1. NB I-es szezonkezdet
Először egy 2-2-es döntetlen Kaposváron, majd az utolsó pillanatokban kétszer is elbukott meccs Aalesundban. Innentől mélyrepülés. Először még egy X összejött a végén már 9 emberrel játszó Diósgyőr ellen, majd az utána következő 8 NB 1-es meccsen 7 vereség, ahol egyedül egy darab 11-esből lőtt gólunk volt. Ez idő alatt csak a tök utolsó ZTE ellen jött ki egy 2-0.
Közben edzőcsere történt Prukner elment és Nagy ideiglenes két meccse után jött Détári.
A 11. forduló után 15. hely 5 ponttal abszolút kiesőhelyen voltunk, teljesen reménytelennek tűnt a bennmaradás.
2. 12-25. forduló
a.) Őszi szezon vége
A Pápa elleni meccs megnyerése fordulópont volt a szezonban. 2011 utolsó hat bajnokiján veretlenül túljutva 14 pontot szereztünk, ami a legjobb teljesítményt jelentette az NB1-es csapatok között ebben az időszakban. A Derby-n 3-0-ra nyertünk, ami az egész szezonban a legjobb játékát nyújtották a fiúk.
Úgy látszott, hogy Détári felrázta a társaságot, kialakult egy stabil mag, ami képes jó játékot mutatni. Egyedül a bunkerfoci ellen nem volt abszolút semmilyen elképzelés. Nagy szégyent azért sikerült összehozni, a Magyar Kupából történő botrányos kiesésünkkel az NBII-es Békéscsaba ellen.
b.) Tavaszi szezon kezdete
A téli felkészülés során játékosok jöttek-mentek, és a lejátszott edzőmeccseken elszenvedett vereségek újra aggodalomra adtak okokat.
A kialakult mag sérülések, eltiltások, és Adbi újbóli száműzése miatt megbomlott és igencsak felemásan alakult a játék. Az idei évben lejátszott első 8 meccs mérlege 4 győzelem 2 döntetlen 2 vereség. Eredményességi szempontból a helyzet nem volt annyira súlyos*, de a pályán nyújtott teljesítmény tekintetében annál inkább. Ebből egyedül a Pécs elleni találkozó volt az, amin egészen elfogadható volt a játék. A Loki és a Győr ellen a vereség és a döntetlen ellenére is még tisztességes helytállásnak nevezhető*, azonban a többi meccsen leginkább a szerencse döntötte el a pontok sorsát.
A 25. forduló végére sikerült utolérni a középmezőnyt, a kiesés veszélye eddigre már csak rossz álommá vált. Míg addig stabilan a 9. helyen tanyáztunk ekkora nyílt lehetőség, hogy a véghajrában előrébb lépjünk, akár a 4-5. hely környékére is. Persze a mutatott játék alapján túl sok jóra nem lehetett számítani.
A 14 értékelhető forduló eredménye: 21 lőtt és 13 kapott gól és 28 pont.
(az FTC-Kecskemét eredményének törlése miatt hivatalosan 22-12 a gólarány)
3. Utolsó 5 forduló
A hajrá nem hogy “nem túl szépre”, hanem kimondhatatlanul borzalmasra sikeredett. Amit láthattunk az hűen felidézte a szezonkezdetét. Már abszolút semmilyen elképzelés nem volt tapasztalható a játékban és esély sem volt arra igazán, hogy bármelyik meccset is megnyerjük. Így végül az idényt lezáró 5 meccsből 4 vereség és egy X a Dózsa ellen az, ami összejött. Gólarány: 3-10.
Ezzel a szánalmas véggel sikerült elérni a “fényes” 11. helyet, és hogy a 107. NB1-es szezonunkban negatív rekordot döntsünk vereségek számában 14-gyel. Oda-vissza csak a nálunk is jóval tragikusabb teljesítményt nyújtó Zalaegerszeg ellen voltunk sikeresek. Veretlenek maradtunk még a Kaposvár, Diósgyőr és az Újpesttel (az egyetlen pozitívum az éveben) az szemben. Az összes többi csapatnak meg örömet szolgáltattunk, hogy megalázhattak minket.
Hogy a következő szezonba mi vár ránk, az nagyban függ attól, hogy milyen játékosmozgások történnek a nyáron. Mert a szezonban az bebizonyosodott, hogy létezik olyan összeállítása a jelenlegi keretnek is, ami képes elfogadható* teljesítményt nyújtani, de egy-két ember kiesése esetén teljesen összeomlik az egész csapat. Nyilván az okok sokrétűek, most erre nem térek ki, így is eleget írtam. További jóslatokba inkább nem kívánok bocsátkozni.
* A csillagos részek sajnos nem a Fradi tradicionális szintjéhez értendőek, hanem az elmúlt évben látott borzalom a viszonyítási alap.
Annak az oka, hogy itt tartunk igen csak soktényezős folyamat eredménye.
Az elmúlt 10-15 évben folyamatosan totális káosz uralkodik a csapat körül, különösen a kizárásunk óta. Ezt nem szabad figyelmen kívül hagyni, mert ebben az össze-visszaságban bármennyire is szeretnénk, nem lehet mindent mindig az épp aktuális vezetőség-edző-játékosok nyakába varrni. Problémák mindenhol vannak és az elmondható, hogy nem sikerült a legtöbbet kihozni.
A játékosok megítélése a legkönnyebb, hiszen az ő teljesítményük van a szemünk előtt. Az egyértelmű, hogy ebből a keretből ki lehetett volna többet is hozni, viszont ha csak bizonyos szempontokat (pl. hazai meccsek), vagy időszakokat (első 11 és utolsó 5 forduló) nézünk, akkor meg csont nélküli kiesés az eredmény. Legnagyobb probléma, hogy meghatározó játékosokról nem beszélhetünk.
A számok alapján egyedül Józsi Gyuri emelkedik ki. Ő 15 fordulóban játszott ahol 30 pontot szedtünk össze, mindössze a míg a szezon másik felében ahol nem kapott szerepet, ott összesen 4-et (hazai ZTE elleni győzelem és az újpesti Derby.) Lehet, hogy ez csak játék a statisztikával, de kizártnak tartom, hogy pusztán a véletlen műve legyen az eredmény.
A többiek esetében ennyire éles határ nem állapítható meg, a csapattal együtt hullámzó teljesítmény jellemző. Akiket még ki lehet emelni azok Abdi (12 meccs/19 pont), Hakola (19/30), Busai (7/11) és Somalia (15/22). Náluk, amikor a pályán voltak a megszerezhető pontok legalább 50%-a meglett. Meccsenkénti 1 pont alatti átlaggal Beliczky (10/6), Zsivóczky (6/3) és Oláh (16/6) “büszkélkedhet” a tavaszi szezonban egy meccsnél többet játszók közül.
A véleményem ezzel a kerettel kapcsolatban, már többször elhangzott másoktól. Egy jó kezdőcsapatot ideális esetben most is ki tudunk alakítani, de mögötte semmi nincs. További meghatározó játékosokra szükség van, de teljesen átlagos töltelékekre nincs.
Az edző valós megítélése nehezebb, mert magát a tényleges munkáját kevésbé látjuk, inkább csak annak az eredményét az egyes mérkőzéseken. Détári a negyedik meccsére összerakott egy használható csapatot, ami egy ideig működött is, de amint különböző okok miatt kihullott belőle Somalia, Adbi, Józsi, Hakola, Otten egyre romlott a teljesítmény, míg végül már nem tudott semmit nyújtani. Taktikai hiányosságok végig jellemzőek voltak, különösen a védekező csapatok ellen. A hiányzók pótlása helyett fölösleges szerkezetátalakításokat végzett inkább. Cseréi ötlettelenek voltak, lényeges változtatást nem hoztak (Hakola nem tervezett behozatala kivételével a ZTE ellen). Pontrúgásokra sem volt semmi normális, begyakorolt variáció. Tudásán van mit csiszolnia az kétségtelen. Amíg rendelkezésre álltak a megfelelő emberek, addig ment a szekér, de utána képtelen volt megújulást hozni. Azt lenne jó tudni, hogy valóban ennyire gyenge a második sorunk és nem képes végrehajtani az elképzeléseket vagy Détárival van-e a baj. Mindenesetre elég érv szól az edző ellen, hogy a szerződéshosszabbítását elhamarkodott lépésnek gondoljam.
És végül a vezetőség. Őket ideális esetben észre sem kéne vennünk, hogy vannak-e egyáltalán. Munkájukat abszolút nem látjuk, leginkább csak a különböző nyilatkozatokból, közleményekből kapunk róla tájékoztatást. Azok valóságtartalmát meg nem tudjuk mindig leellenőrizni. Náluk a problémák az őszinteség hiánya, a folyamatos hitegetés, félinformációk és a lekezelő stílus. Ha valóban megoldottak a korábban fennálló pénzügyi problémák akkor azért jár az elismerés részükre. Azonban a mutatott játék miatt a problémák kritikussá váltak. A költségvetéssel kapcsolatban egyszer elhangzik, hogy bőven milliárd feletti, miközben nincs pénz semmire. Egyszer még szó van arról, hogy érkeznének játékosok, aztán meg kiderül, hogy még sincs rá anyagi fedezett. Nem tudom, mekkora kárt okozna, ha egyszer tényleg bevallanák, hogy abból a pénzből ennyi megy bérekre, ennyi fenntartásokra, ennyi törlesztésre, hogy valósabb képet kapjunk. Mert jelen esetben súlyos ellentmondás van, ami rontja a megítélésüket. A stadion építéssel kapcsolatban is fölösleges indulatokat szítanak folyamatosan. Közben meg filléres dolgokra nem figyelnek, amikkel lehetne javítani a szurkolók közérzetét meccsre járáskor. A felmerülő problémák megemlítése esetén pedig annak kivizsgálása helyett a szurkoló lenézése a válasz.
Szóval elsősorban kommunikációs gondok vannak amik visszaütnek. A költségek állandó faragása, amikről szintén homályos beszélnek, eléggé meglátszik a csapaton. Ha a tényleges helyzetet, célokat bevallanák, akkor lehet megértőbbek lennénk feléjük. Ha ezt azért nem teszik, mert félnek attól, hogy azt végképp ellenségesen fogadnánk, akkor viszont valóban inkább függesszék fel a tevékenységüket és találjanak megfelelő módot utódlásukra.
Valóban zavaros viszonyokat örököltek, de erre hivatkozni nem lehet a végtelenségig.
Mindenesetre ez a katasztrófa, amit láttunk talán még jobb is annál, mintha az utolsó négy meccset simán behúztuk volna. Akkor ugyanis simán meg lett volna a 4. hely, indulhattunk volna megint az EL-ben és újra nem történt volna semmi lényeges változás. Így legalább van rá valami esély, hogy minden érintett magába néz és valami fejlődés megindul. Ha mégsem lesz, akkor viszont további gyötrelmes éveknek nézünk elébe.
