Péntek este a bliga bajnoka látogat hozzánk, a derék kondások, jelenleg is a Vidi seggében van az orruk, illik tehát mindenképpen tisztelettel lenni. Hiába hőzöng itten mindenki, hogy egyre kevésbé éhes a disznó, a hurkások olyan szinten pofozzák végig a mezőnyt az utóbbi 10 évben, ahogyan valójában nekünk kellene azt tenni, és ahogyan meg is tettük nagyjából 100 éven át. Óriási, hogy a Marson kóricál két robotkocsi, össze-vissza, már évek óta, de ez picsafüst ahhoz képest, hogy mára Feledy, Potyók, Jankovics, Menyhárt, Selyem, Zsupos, meg Rostás Sanyi, Mörtel Béla és Kerekes Gyuri, no és persze Nagy Lajos utódai, a nagy Lajosváros, valódi kirakatcsapatként látogat el hozzánk, szegény, nyomorult újoncokhoz. 
Ha hihetünk az öltözői pletykáknak, illetve egy 1793-ban élt fifa-menedzsernek, Debrecen jelene nekünk akár reményt is adhat, mert arra bizonyíték, hogy szarból igenis lehet várat építeni. Az örök vadászmezőkön azóta már törzstagsággal üzletelő brit fontosnak tartotta az utókorra hagyni, hogy „azt sem fejthetem meg, mi bírhatott rá harmincezer embert, hogy olyan vidéket válasszon magának lakóhelyéül, ahol sem forrás, sem folyó, sem tüzelő, sem építőanyag nincs... ”. Forrás, meg folyó azóta sincsen, de csak az, és csak jelen állás szerint, ez viszonylag kis kockázattal kijelenthető, 10 éven belül lesz folyó is meg forrás is, régi szökőkút csak az elmúlt pár évben épült egy csomó. A jó cívisek heveny tirpák komplexussal küszködnek, ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy „a Nyírség homokos terület, északról lejt délfelé, nyugati határa a Tócó völgyénél húzódik. A Hajdúhát löszös terület, nyugati irányba lejt. Debrecen egész területe a Nyírségen helyezkedik el.” Szar lenne nekünk is, napról napra azzal a tudattal meccsre járni, hogy a Ferencváros egész területe Újpesten helyezkedik el, de ez már a hurkások baja, nem a miénk. Egyszer egy olasz pultos majdnem megfulladt, amikor Debrecen Kálvinista Róma mivoltára hívtam fel a figyelmét, nem értette sehogyan sem, pedig közel jár már az idő, amikor Itália nemzetünk lábai előtt hever majd, és a rómaiak, legyenek akár Lazio, vagy AS drukkerek, szerényen csak katolikus Debrecenként emlegetik majd szutykos kis városukat. A múlt század elején Debrecen városa még igazi húsos város is volt, a legjobb szezonokban százötvennél is több önálló hentes működött, a polgárok dúskálhattak a zsíros felvágottak között, helyben kisüttethették a legfinomabb hurkákat, tocsogtak a hurkazsírban, a klub elöljárói rúdjával ették a kolbászt nasiként. Innen ered, és legalább száz éves már a hurkások megnevezés, ami mára már a Loki szurkolók egészére érvényes, de a századelőn csak a Debreceni Szurkolók Szövetségének, korabeli nevén Ételárusoknak az egyik tagcsoportját jelentette. A tábor hangadói akkoriban a hentesek voltak, akik termékeiket a lelátó alján kínálhatták. Friss húst nem árulhattak ugyan, de zsírt, meg tepertőt adtak bőséggel, helyben sütötték a kolbászt. A hurkás szurker nunik korabeli jelenétét bizonyítja, hogy a finomságokat a bizonyára nádszálvékony, pillemozgású hentesfeleségek kínálták. A pirotechnikáért az ebédfőzők feleltek, amúgy fordulónként 1-2 fogásos ebédet is készítettek. Külön kasztot alkottak a főzelékesek, akik a rigmusokat írták, ezért kevesebb szabadidejük volt, így csak főzeléket főztek. A hurkások az 1900-as évek Loki táborának tömegbázisát jelentették, a kritikus tömeget, akik a mérkőzések időnként indulatos, máskor csendesebb szemlélői voltak, a szünetekben pedig a kolbásznál jóval olcsóbb, akkoriban a szegények eledelének számító véres, májas és tüdős hurkákat árultak.
