Harmincan vagyunk kinn, de nyertünk, örüljünk neki nagyon. Annak is, hogy a Rigók hülyék. Nem rohadékok, nem aljas csalók, nem is vakok, hanem egyszerűen csak hülyék. Ilyen 11-est befújni csak ebben az egy esetben lehet, meg még akkor, ha valaki teljesen véletlenszerűen fújdogál, találomra tesz kitalált mozdulatsorokat, improvizál, hol ide, hol oda mutogat. Ha 3. percben ezt ellenünk teszi meg a spori, mi is sanszosan lepadlózunk, biztos lángba borul legalább másfél szektor, lehet fel is akasztanak valakit. Hogy ilyet lehet, kabaré, ahogyan meg mi éltünk vele, az is. Amíg a derék Kecsóváriak megsértődtek és haza akartak menni, bevertünk kettő szépet is, sőt, Doherty, Morrison, Tóth, meg Abdi még focizott is egy kicsit, aztán viszont jött a szünet, az meg, finoman szólva, baszottul nem tett jót. A második félidőre ugyanis a játékosok többsége nem is jött már ki, csak Tóth, hogy egyedül küszködve, jól összerugdaltassa magát, meg beugrott még Rósa Dini, de ő csak pár percre, csak azért, hogy minél előbb eltörjön egy lila lábat, a végére meg, a szokottnál idegesebben játszó Tutority kaparta össze magát, hogy mentse a menthetőt. Ez legalább sikerült. Mégis biztos vagyok benne, Csordás és Montvai bácsikakorában is simán beállhat majd ellenünk, egy jövőbeli bajnokin, tolószékben ülve is gólt fognak rúgni nekünk, az ünnepléskor kell majd nagyon vigyázniuk az infúzióikkal meg a katétereikkel. A jó hír, hogy már csak három forduló van hátra ebből a nyomorult szezonból.

Én így láttam (1-es (Senki)-től, 10-es (Gera)-ig)

Megyeri 5 – Csizmadia 5, Dragóner 5, Tutority 6, Stockley 5 – Doherty 6, Morrison 5, Abdi 5, Tóth B. 6 – Ferenczi 6, Elding 5

Csere: Lipcsei 5, Rósa 1, Schembri 5