Remek, kikaptunk Lendván is. Hamar túlestünk rajta, gyors gól, szevasz, de aszongya Pruki az Üllőin, nincsen gond, most még nem a játék a lényeg, hanem viszont a kondi az a tényleg lényeg. Így oszt állítólag végigkocorásztunk fitten 90 percet teljesen, és nem esett össze senki, úgyhogy ennek örülni kell, ez derék, sőt, a dicső Pruki szerint Ausztriában már játszani is fogunk. Na, az szép lesz, bizonyára, de Tanár bácsi, ha beleugathatok a bolgár tengerpartról, mégis azt mondanám: ezzel a foltos kerettel ne nagyon forszírozzuk a játékot se, valahogy nyerjünk, oszt jó napot, ahogy a Bán ezt nagyon helyesen mondta. Legalábbis ne kapjunk már ki mindenfelé, amerre megyünk, vagy akkor ne menjünk inkább sehova se, rohadjunk meg otthon, – játszunk a fakóval, vagy két részre bontva, sárga atlétában, a szemeteskukák ellen. Normál esetben egy-két toppon lévő csatárt kellene venni, ez kiüti a szemet, már tavaly sem volt egy sem, nyáron abból is eladtunk, elutáltunk kettőt. Arra kíváncsi lennék, mennyi dellát tolt ősz hajú atyánk soppingolásra, úgy tűnik, inkább szoppingolásra gondolt, amikor csekk alá a nevét odakanyarította: nagyjából 1800-2000 forintra tippelem az összeget, de lehet barom vagyok, és ugyanennyit adott fontban. Kezdem sejteni, mint súghattak Breki fülébe a sajtótájékoztatón, mielőtt elpucolt: Igazolásra? Nulla!