1995 augusztus 24-én este 1:1-et játszottunk az Anderlechtel és bejutottunk a BL csoportkörébe. Mesés volt. Aztán elmentünk Svájcba, ott meg agyonvertük a Grasshopperst. Ottó harmadik góljánál akkorát fejeltem a falba, hogy majdnem szétrepedt a fejem. Aztán jött Furulyás bácsi és baráti köre, hoztak egy nagy talicskát és vittek mindent, amit pénzzé lehetett tenni, vagy már eleve pénz volt. Mi meg elindultunk lefelé. Először lassan, szinte észre se vettük, aztán egyre gyorsabban, végül olyan mélységekben is jártunk, amiről korábban nem is hittük, hogy a mi világunkban is létezik. Még ma sem vagyunk igazán, de már mintha pislákolnánk. Mintha.