Tegnap éjjel, egy vadnyugatinak álcázott, borzalmasan giccses lakás, lengőajtóval leválasztott konyhájában, pontosan 1,33 üveg kellemes konyak, egy laptop, valamint egy a fotbalról meglepően sokat tudó, - ugyancsak kellemes, ámde sajnálatos módon, elmondhatatlanul holtrészeg, - utcai szociális munkáslány társaságában, Onitisz meg én, szépen lesakkoztuk a 14 megmaradt tavaszi fordulót. Elment vele egy kis idő, de aztán simán, kevés vitával, kihoztuk a lényeget: 64 egységgel, éppen csak, de 2 pici pontocskával a Kaposvár (!) és a Vidi előtt, bajnokok leszünk. 8 hazai meccsünket szépen behúzzuk, a maradék hat idegenbeli túrán még 1 vereség is befér, mellé még két iksz is jöhet, - megyünk Kaposvárra, a Honvédhoz, meg a jelenlegi három utolsóhoz is, - aztán hipp-hopp, ott legyek, ahol én akarok és máris bajnokok vagyunk. Brazil testvéreinknél, az egyszer már hivatkozott Coritibánál, már most nagy a hejehuja, végre egyenrangúak velünk: feljutottak az ottani ALigába. Egy ilyen stadion, ennyi ember, éppen megfelelne nekünk is, úgy nyár elején.  Kétségtelen, nem jó ómen, hogy hazafelé, gyenge ünnepelgetés közben, az amúgy addigra már látszólag erőre kapó szocmunkás csaj, randán lehányt.