Kanyarodunk a szezon közepe felé, egyetlen hét alatt felgyorsultak az események, minden eldőlni látszik. Sanszos: az idén se nagyon nyerünk semmit. Nemhogy MKupa diadal, vagy valamilyen érem a BLigából, de még egy szaros Lkupa se lesz meg, legalább bohócsapkának. Nem. Semmi se lesz.

A fiúk keményen, szinte rezzenéstelen arccal viselték el a Siófoki pofásokat, a tévéből úgy látszott, a kispadon is voltak néhányan, akik nem hagyták, hogy holmi 0:3 lelombozza őket, vidáman vihorásztak, - persze, miért ne, ha éppen volt min. De, ha volt min kacarászni, akkor igazán megérne a poén is egy közleményt, abból úgyis van dögivel nálunk, had röhögjünk már, mi, szurkolók is egy kicsinyég. Persze mindjárt más lenne a helyzet, ha mondjuk úttestiek lennénk, akkor vidáman vihorásznánk mi is azon, hogy halvérű és alamuszi, vagy egyszerűen csak tehetségtelen játékosok szaladgálnak zöld-fehér-piros mezben, a jobb sorsra érdemes spílereinkről pedig a holdról nézve is ordít, nagy ívben szarnak arra, hogy Ferencváros, vagy ha nem is szarnak rá, úgy tesznek, mintha szarnának épp. És ezt nagyon, de nagyon hitelesen teszik. Ráadásként folyamatosan megy az újtulajdonoselnökségingatlanbizniszlopászéertéhazaárulózsidómagyarorrbamagyarpolipot mantra. Ha nem lennék Fradi drukker, gyűlölném a Fradit. Prukner azt mondja (megint), elnézést. Most már nem állom meg, hogy elmondjam, ismertem egy ütit, még a seregben, (nagyon rég volt, a dagoba rendszerben), annak egyszer én is mondtam valamiért, hogy elnézést. A válasz évekig világosan megmutatta az utamat, hálás vagyok az ütinek ezért, és tán Szajkó magvas gondolatai szeretve tisztelt mesterünknek is segítenek majd megtalálni a szarmocsárból kivezető ösvényt.

Prukner úr (dühösen, összeszorított ajkakkal maga elé mered): Elnézést kérek.

Üti (hirtelen megáll, megvakarja a tarkóját. Visszafordul) Elnézést? Elnézésést??? (hajlesimítás, sapkaigazítás) Tudja maga, Prukner úr, hogy mi az az elnézés? (ujjnyálazás, bajuszsimogatás) Amikor maga bemegy az ólba, oszt bassza ott a kecskét… (lehajol, mutatja, hogyan)… előrenyúlva megfogja a kecske szarvát… egy kicsit lehajol... vigyázva, hogy a kecske hátára párhuzamos legyen… az állat nehogy elugorjon... na és a kecske szarva között ekkor elnéz… Na, az az elnézés!