Elismerem, kicsit túlünnepeltük a hétvégi diadalt, mentségünkre szóljon, hogy persze, mi vagyunk a legnagyobbak, de legalább hat-hét éve nem dobogóztunk 15 forduló után, - legalábbis az első osztályban, mert a keleti csoportban (nem, nem, soha!) mindig. Onitisz nem volt velünk a hétvégén, pedig jobban tette volna, talán megkímélt volna legújabb alkotásától minket, de így az már ott porosodott a levélfiókomban két napja. Egyetlen támaszom munkásságának színvonala elég furcsa ívet követ: ahogyan a csapatnak jobban megy, Onitisz leszálló ágba kerül. Valószínűleg a fejében kellene rendet tenni, de addig is a megállapodás kötelez. Amúgy egy a kettőhöz, hogy a Paks meccs elmarad…