Meccs előtt azt éreztem, végre jól játszunk majd, aztán ebből semmi nem lett. Se jó, se játék. Az első félidőben akár kukák is játszhattak volna helyettünk, de a másodikra se lehetünk büszkék. Bármennyire is fájdalmas, az idei négy egymás elleni meccs alapján bátran kijelenthetjük, jelenleg a Siófok semmivel sem (na jó, nem sokkal) rosszabb csapat, mint mi vagyunk. Hogy ők ki fognak esni, mi meg lehet, hogy dobogósok leszünk? Na bumm... Szar egy szezon, az biztos. Jó lenne, ha a fiúk beismernék végre, igenis elkeseríti őket az a helyzet, amiben vagyunk, zavarja őket a pénztelenség, hogy nem kapnak rendesen fizetést és így nem tudnak rendesen koncentrálni a játékra. Ha ugyanis nem így van, akkor még elkeserítőbb az a színvonal, amit hétről hétre nyomunk tavasszal. Még akkor is, ha továbbra is másodikok vagyunk, ez a monoton szar kizárt, hogy a hatodik helynél többre elég. Igaz, olyan sincsen, hogy egy csapat állandóan rosszul játszik, úgyhogy mégis inkább bizakodjunk...

1-es: Senki; 10-es: Gera 

Ranilovic 6 – Csizmadia 5, Rodenbücher 5, Tutoric 5, Balog 4 – Morales 5, Maróti 6, Tóth 5 – Miljkovic 4, Heinz 4, Schembri 5

Csere: Pölöskey 5, Abdi -, Józsi -